Perjés Bálint

Nagy örömünkre szolgál és büszkén mondhatjuk, hogy tagjai vagyunk a Liberty Sailing Team-nek. Támogatásuk nagy mértékben segíti a sikeres felkészülésünket.

Ma fél hétkor keltünk és elmentünk segíteni Waynek egy konyha befejezésében. Hiszen házigazdánk asztalos és fél úton volt munkája az autónk és házuk között. Dolgoztunk tehát 3 órát… Majd továbbmentünk és átnéztük, majd kifizettük az 1000dolcsit. Itt ennyi egy kocsivásárlás. Hazafelé Acsi vezetett én meg navigáltam. Egész jól ment. A kocsi óriási. Bevásároltunk a saját kocsinkkal és irány haza tornászni majd főzni.

Sajnos ami a vitorlázást illeti, a mai nap is haszontalanul telt. Sajnos ez van, ha az embernek nincs elég pénze arra, hogy egy külön embert fizessen ezért, hogy intézze az ügyeit. Ráadásul ha az ember nem saját maga intézi a dolgait, hanem például rábízza egy Szövetségre, annak az lesz az eredménye, hogy vagy kétszer annyiért szerez szállást az embernek mint a normális, és utólag mondja meg, hogy ezt ki kell fizetni. Persze az is lehet, hogy ingyenes vízum ügyében közbenjár a Szövetség és az így 30 rongyba kerül majd fejenként. És ha ebből még mindig nem tanult az ember, akkor ráhagyja a tapasztalt vezetőkre a konténer szerződését ami aztán annyira alapos lesz, hogy nem jelent gondot, ha késik az ember hajója több mint 3 hetet.

A mai nap a reggeli torna után könnyű reggeli és kis szieszta után mentünk uszodában. Nagyon olcsó, hiszen csak 3 dolcsi egy jegy, csak az a baj, hogy legalább 28 fokos a víz tehát nagyon meleg és ezért sokkal gyorsabban elfáradunk, de küzdünk azért rendesen. Mikor hazajöttünk az úszásból az ajtókat tárva nyitva találtuk a kutyákat meg sehol. Nagyon beszartunk és fél órán kerestük bicajjal őket. Végül hazatértünk és kiderült, hogy Anikó elvitte őket sétálni… Lebringáztunk a klubba majd, összeszereltük a hajót. Nagyon sok ’új’ megoldással találkoztunk, és aztán nem igazán erőltettük meg kint a vízen az orosz csodát a 20csomós szélben. Alig várom már a hajónkat, mert a hely parádés lenne vele. Állítólag már útban van ismét, és tovább hánykolódik az óceánon.

Életem első saját kocsija. Tegnap este mi nyertük a licitálást így 1000 dollárból lett egy jó kis gépünk ami nem is olyan kicsi. Remélhetőleg nem fog ledögleni az első sarok után, és mi se fogjuk összetörni az első kereszteződésben, ahol jobbra sorolunk majd be…

Ma már nem hajnali ötkor, hanem csak hatkor ébredtem fel. Remélem nemsokára teljesen elmúlik a jet leg hatása, mert ez nem állapot, hogy nem tudok normálisan aludni… Megvettük a japán North vitorlákat. Még csak dobozban vannak, de ott is jól néznek ki! Egy unikummal még kiegészítettük a vitorla árát aminek nagyon örült a japán mester. Sikerült elintéznünk a hajó bérlést is addig, amíg nem érkezik meg a mi hajónk, amit 18dikán lesz esedékes. Egy orosz házaspár hajóját kaptuk meg viszonylag jutányosan (ingyen). Itt valahogy mindenki nagyon barátságos (kicsit szokatlan még). Holnap már fogunk vitorlázni!!! Most éppen kocsira licitálunk az interneten.1000 dollár a kikiáltás ár és van egy programunk, ami az utolsó két másodpercben fog rálicitálni. Minden szuper itt, bár ma már kicsit túl meleg volt. 30 fok. Le kellett néznünk tehát az egyik homokos strandra isJ Már sikerült egy rossz dolgot felfedeznem ebben a csodálatos meseországban. Nagyon sok a légy és folyton beleszállnak az arcunkba, ...

Számomra még kicsit hihetetlen az egész. Frankstone-ban lakunk, ami Melbourne egyik elővárosa 170ezer emberrel, egyetemmel, két nagy bevásárlóközponttal és rengeteg családi házzal, melyek egyikében van nekünk egy különálló szobánk, fürdővel és a kertben egy medencével. A szállás története röviden: Augusztusban mikor kikerültünk a keretből elkezdtük tervezgetni az utazást, de akkor még minden bizonytalan volt és tele voltunk kételyekkel, hogy össze tudunk e hozni elegendő pénzt az utazáshoz. A gondok közepette kinéztem este a Pub-Likba , mert abból még baj nem volt és találkoztam egy régi jó ismerőssel Gál Eszter személyében. Én elpanaszoltam nehéz sorsunkat ;) mire ő rögtön felvidított, hogy ne aggódjak semmit, hiszen húgának Zsuzsinak kint él Melborneben legjobb barátnője Anikó, férjével Wayennel és kisfiával. Ezután levelezés kezdődött és már a reptéren fogadtak minket este 11-kor, pedig az másfél órányira van tőlük. Mindenben segítenek, szóval baromi jó dolgunk van. Anikó testn...

Reggel ötkor felébredtem és képtelen voltam visszaaludni!!!futottunk vásároltunk, de déltán négyre hullára kimerültünk... most is alig tudok irni. mondjuk sase tudtam.

Még a repülőről néztük a naplementét, ami este kilenc után ment csak le. 11-kor mikor kiléptünk a reptérről még 17 fok volt! A reptér kijáratánál Wayne(Anikó férje) fogadott minket. Nem ismertük még egymást, ő viszont elkocsikázott értünk este 11-kor úgy, hogy a reptértől másfél órára laknak. Nem a legjobb esti program, amit el tudok képzelni. Hazafele jót beszélgettünk (többnyire angolul). Nagyon szép kis házban laknak Anikóék egy csendes környéken, ahol nem kell zárni az ajtókat olyan jó a közbiztonság. Nekünk egy külön szoba jutott fürdővel Reggel a madarak kicsit hangosan énekelnek.

Reggel indultunk Ferihegyről majd két és fél óra múlva érkeztünk meg Londonba. Nagyon szép volt, mert gyönyörű napsütésben szálltunk át a városközpont felett. Átbuszoztunk a négyes terminálhoz, ahonnan a Jumbok indulnak. Szép nagy volt a miénk is. A kiszolgálásra nem lehetett panaszunk pláne ezért, mert volt egy magyar utaskísérő is a gépen, aki félóránként megérdeklődte tud-e valamiben a kedvünkre lelni. Hong Kong-ban szálltunk le tankolni, így teljesült a nagy álom, kijutottunk Kínába, ahol a párt vendégszeretetének köszönhetően ingyenes volt a wifi . Remélem augusztusban majd visszatérünk… Az út további részén még megnéztem három filmet és persze aludtam is ha éppen nem ettem. A landolással nem volt gond és a csomagok is jól megérkeztek. Valószínű nem lennék jó csempés mert a vámon még úgy is izgultam, hogy nem vittem semmiből sem többet a megengedettné