Elsősorban szeretném mégegyszer megköszönni azoknak az embereknek, akik drukkoltak nekünk és bíztak bennünk. Nagyon jó érzés volt és sajnálom, hogy nem tudtunk eleget tenni az elvárásoknak. Szerintem azonban szinte mindent megtettünk, ami tőlünk telt, bár ezt az eredmények messze nem tükrözik.
Felkészülésülésünk- annak ellenére, hogy 3 hetet késett a hajónk- jól sikerült, hiszen se a sebességünkkel sem a manővereinkkel nem voltak problémák. Lehet azonban, ha több időnk van, akkor jobban ki tudjuk ismerni az N10L5-ös nagyvitorlát és abból még több sebesség pluszt ki tudtunk volna hozni, de most már nincs értelme azon agyalni, hogy mi lett volna ha…
A sebességünkről még annyit szeretnék elmondani, hogy időnként képesek voltunk a világ legjobbjainál is gyorsabbak lenni, de ez tőlünk maximális koncentrációt igényelt. A profik meg úgy tudják hozni ezt a sebességet, hogy közben figyelik a mezőnyt és a várható szelet is.
Magamat próbálom azzal vigasztalni, hogy mindent megtettünk, csak nem volt szerencsénk, de ez nem igaz, mert a vitorlázás nem szerencsejáték, pláne ha a vitorlázónak van egy meteorológiai csapata is. Apropó csapat. Ez a szövetségnek hála nem volt. A három magyar egység teljesen külön utakon járt és ahelyett, hogy segítettük volna, inkább csak lelki teher voltunk egymásnak. Semmi érdekünk nem volt abban ugyanis, hogy bármivel is jobb legyen a másik, hiszen ellenfél volt mindenki. Meg is lett az eredménye, mert Cascais-ban még a Gabóéknak mi feláldoztuk a rajtunkat azért, hogy bejussanak az aranycsoportba (ami aztán nem sikerült), de most még az ezüstbe sem sikerült nekik. Minden más nemzetnél az első, hogy legyen szint és utána vívják meg saját versenyüket, hogy ki menjen az olimpiára, csak nálunk kell már a vb-n egymás ellen küzdeni.
Az biztos, hogy nagyon sokat tanultam a vitorlázásról és még nagyon sok másról is, hiszen egész jól elboldogultunk itt a világ másik felén is, de ide most kevés volt az, hogy lefogytam 69 kilóra, tudok 50-et húzódkodni ha nagyon akarok és gyakorlatilag két lassú spinakerbum kirakáson kívül szerintem nem hibáztam a hajóban a vb alatt. Előtte sajnos volt két szar napom, amikor ritka szar voltam és szerintem ott elvesztettem Acsi bizalmát. Otthon meg minden nap főztem, mostam takarítottam, hogy ennyivel is könnyebb legyen a többieknek.
Felkészülésülésünk- annak ellenére, hogy 3 hetet késett a hajónk- jól sikerült, hiszen se a sebességünkkel sem a manővereinkkel nem voltak problémák. Lehet azonban, ha több időnk van, akkor jobban ki tudjuk ismerni az N10L5-ös nagyvitorlát és abból még több sebesség pluszt ki tudtunk volna hozni, de most már nincs értelme azon agyalni, hogy mi lett volna ha…
A sebességünkről még annyit szeretnék elmondani, hogy időnként képesek voltunk a világ legjobbjainál is gyorsabbak lenni, de ez tőlünk maximális koncentrációt igényelt. A profik meg úgy tudják hozni ezt a sebességet, hogy közben figyelik a mezőnyt és a várható szelet is.
Magamat próbálom azzal vigasztalni, hogy mindent megtettünk, csak nem volt szerencsénk, de ez nem igaz, mert a vitorlázás nem szerencsejáték, pláne ha a vitorlázónak van egy meteorológiai csapata is. Apropó csapat. Ez a szövetségnek hála nem volt. A három magyar egység teljesen külön utakon járt és ahelyett, hogy segítettük volna, inkább csak lelki teher voltunk egymásnak. Semmi érdekünk nem volt abban ugyanis, hogy bármivel is jobb legyen a másik, hiszen ellenfél volt mindenki. Meg is lett az eredménye, mert Cascais-ban még a Gabóéknak mi feláldoztuk a rajtunkat azért, hogy bejussanak az aranycsoportba (ami aztán nem sikerült), de most még az ezüstbe sem sikerült nekik. Minden más nemzetnél az első, hogy legyen szint és utána vívják meg saját versenyüket, hogy ki menjen az olimpiára, csak nálunk kell már a vb-n egymás ellen küzdeni.
Az biztos, hogy nagyon sokat tanultam a vitorlázásról és még nagyon sok másról is, hiszen egész jól elboldogultunk itt a világ másik felén is, de ide most kevés volt az, hogy lefogytam 69 kilóra, tudok 50-et húzódkodni ha nagyon akarok és gyakorlatilag két lassú spinakerbum kirakáson kívül szerintem nem hibáztam a hajóban a vb alatt. Előtte sajnos volt két szar napom, amikor ritka szar voltam és szerintem ott elvesztettem Acsi bizalmát. Otthon meg minden nap főztem, mostam takarítottam, hogy ennyivel is könnyebb legyen a többieknek.
Megjegyzések